Az édesanya méhében töltött időszak érzelmi, gondolati megtapasztalásainak lenyomata határozza meg a szülés milyenségét.
A fejlődésileg visszafordíthatatlan periódusba érkező magzatnak és anyának közös döntést kell hozni. Mivel az anya a felnőtt, és mindig a nagyobbnak kell a kisebbre figyelni, rajta múlik az összhang. Az áldott állapot alatt kialakult egymásra hangolódás esetében ez egy természetes, boldogságot hozó időszak.

Mikor mind a ketten úgy érzik, hogy eljött a megfelelő pillanat, tehát születni akar a baba, akkor kell az anyának ezt természetes módon, ösztönösen támogatnia. Lelkileg felkészülten és a legbenső késztetésre hangolódva lehet ezt a folyamatot optimálisan megvalósítani.
Az egyik legzavaróbb momentum, mikor félelem üti fel a fejét. Ilyenek, mint “mi lesz velem a szülés után, meg tudom-e csinálni, mennyire fog fájni, hogy fogok kinézni utána, lesz-e anyatejem a tápláláshoz, deformálódom-e mint nő, milyen lesz a mellem, milyen lesz a szexuális életem?”

Fizikai szinten segítség, ha szem előtt tartunk egy apró, de fontos dolgot, mely által például a mell tartása szoptatás után ugyanolyan marad, mint előtte volt. Ez a “varázslat” a melltartó nevet viseli. Mind a kihordás, mind a szoptatás ideje alatt – még este is! – melltartót viselve, a tej súlyától nem ereszkednek meg a tartó izmok, és kényelmesen tárolják az életet adó nedűt. Természetesen a szülés utáni speciális torna és az intimtorna, szintén az anya regenerálódását szolgálja.

A mesterséges beavatkozást mindig az összhang hiánya teszi szükségessé. Természeténél fogva minden nő tud szülni!
Minél távolabbi a természetes, egészséges lelkület, életszemlélet, annál nehezebb megélni ezt az időszakot.  Ilyenkor válik szükségessé például a császármetszés. Az anyában, akár lelkében nagyon mélyen elrejtve is, de ott él a blokkot létre hozó érzés.
Mihelyt mesterséges beavatkozás, akár vegyi anyag, akár fizikai szintű történik, egyaránt elveszi az optimális életkezdés lehetőségét.
A megfogant gyermek átveszi a szülők félelmeit. Mivel az anyával szimbiózisban él a magzat, ez természetesnek tekinthető. Az apai emóciókat pedig az anyán keresztül kapja meg.
A társadalmi, gazdasági helyzet olyan hátteret teremthet, mely óhatatlanul felteszi a kérdést: mi lesz a baba születése után? Ilyenkor a magzat is szorong. A szüléstől, anyaságtól, elhagyatottságtól, megváltozott, ismeretlen időszaktól való erős félelem krízishelyzetet hoz létre.

A szülést követő időszak az egész családra kihat. A nőből anya, a férfiből apa születik. Míg a nőnek a várandósság kilenc hónapja a felkészülési idő, addig az apának a pici világrajövetelét követő időszak, mely nagyjából ugyanekkora intervallum, ami az átálláshoz szükséges.
Az egóból, a hétköznapi gondolkodásmódból tud a félelem táplálkozni.

Fontos tudatosítani, ahol gyermek születik, ott az élethez szükséges javak is megteremtődnek. Senkit sem a gyermek születése hoz nehéz helyzetbe. Amíg maga az élet támogattatott, új nemzedék indul útjára, addig a hozzávalók is ugyanezen a csatornán keresztül érkeznek.
A bizonytalanság szintén “ragadós”. Mivel a latolgatás energiaigényes, így felmerül a kérdés, hogy mennyi erő marad a folyamat véghezviteléhez. A döntési képtelenség, vagy a másikkal nem egyező ritmus egyaránt problémaforrás. Például, ha a baba jönne már, de az anya ellenáll, a bezártság érzése születik meg. A bezártság érzése táplálja a későbbi fóbiák kialakulását.

Mikor a baba is fél, ezt az érzést hozza magával, és elkövetkező életében is gyakran szembesül vele. Ilyen félelmek: az anyagi veszteségtől, pénztelenségtől, elválástól, a változástól, változtatástól való félelmek gyökere.

Másik szituáció, mikor az anya nem szülne, mert túlzottan ragaszkodik a babához, félti mi lesz vele, ha megszületik, növekszik, és ő nem hordhatja magában, nem óvhatja a testével. Aggodalmaskodás az életéért, az erős kisajátítási vágy van jelen ilyenkor. Ez marad meg mindkettőjükben sejtszinten. Ilyenkor az anya irányítja az “örök” gyermekét.

Mikor sietteti a babát, akkor úgy érzi a pici, hogy valósággal kirúgták az anyaméhből. Vele együtt nő fel az érzet: az anya azt tesz vele, amit akar. Erős függőség lesz kettőjük között, egész életre szólóan az anya mindenbe beleszól, ő dönt.

Mikor a mama-baba ritmusa nem egyezik, mert túl aktív, vagy túl passzív, akkor állandó viták, folyamatos ellenállás alakul ki.
Az anyával való kapcsolat analóg a világhoz való kapcsolattal, ilyenekkel is, mint egészség, siker, pénz, szexuális örömök.

Végül is, bármilyen testi vagy lelki betegség adódik az életben, minden korrigálható. Fontos szem előtt tartani, hogy minden szülő szereti a gyermekét. De, mert mindenki a saját szűrőjén keresztül lát, és a maga módján tudja csak ezt sugározni, úgy szeret, ahogy tud. Tévedhet, hibázhat. Gondoljunk az érintés legprimitívebb formájára, amikor valaki a testi kontaktust csak az ütésen keresztül tudja megélni, mivel másfajta érintésre alkalmatlan. Ő így szeret.
Magunk szempontjából a legfontosabb, hogy hálát érezzünk, megtaláljuk a hozzájuk vezető ajtó kulcsát, és megbocsátással, szeretettel forduljunk szüleinkhez. Hiszen a legfontosabbat, az életünket kaptuk tőlük, és ezt az ajándékot adhatjuk tovább.

Juhász Márti transzperszonális pszichológus, grafológus

forrás: http://www.fitway.hu